1. A meglévő családsegítő és egyéb szociális szolgáltató rendszerek hálóján sem fennakadó személyek, családok segítése felvilágosítással a jogaikról, az azok gyakorlásához szükséges praktikus lépések megtételével, vagy - bonyolultabb esetekben - formális jogi képviselettel.
   Ennek körében:
   Olyan szolgáltatás nyújtása - akár már létező szervezetekkel karöltve - amelynek nyomán a szokásos hírközlő rendszerekkel elérhetetlen, elszigetelten élő emberek (egyedülálló öreg személyek, fogyatékosok, hajléktalanok) értesülnek jogaikról és a helyzetüket érintő jogi változásokról.
   Az állami ellátó és támogató rendszerek juttatásaira jogosult, de azokból mégsem részesülő emberek hozzásegítése e juttatások és támogatások elnyeréséhez gyakorlati segítséggel, pl. igénylőlapok, kérvények kitöltésével, beadvány készítéssel.
   A jogtól megfosztás esetében - ha ez más módon nem megoldható - formális jogi képviselet nyújtása.
   

2. Különösen nehéz helyzetű csoportoknak tájékoztatás nyújtása a jogról és társadalomba illeszkedésük vagy visszatérésük előmozdítása jogi segítségnyújtás révén. Annak előmozdítása, hogy a jogszabályokban elméletileg meglevő lehetőségek a konkrét személyek javára valósággá váljanak. Ilyen csoportok elsősorban:

- a tartósan munkanélküliek, akik már a munkanélküli ellátásból is kikerülte
  az állami gondozottak és az állami gondozásból nagykorúságuk folytán kikerülő,
  önálló - egzisztencia teremtésére kényszerített, de arra egyedül képtelen személyek
- a hajléktalanok és a reménytelen helyzetű kilakoltatottak
- elmefogyatékosak és elmebetegek