|
Az előadás klipek sorozata, valami revüféle
artisztikusan kikristályosodott alakja. Csordultig telünk búval, derűvel, nevetéssel és örömmel, rejtőzködő
rémülettel, bóbiskoló döbbenetté szelídült felháborodással, szenvedéllyel meg
gyásszal, izgalommal, mindennel. Van benne tangó (zokni-, illetve harisnyatartóban csak
lábakkal), van egy néma, szomorú, talán beteg test - egy másik gördülős széken -, ami/aki aztán ott maradt ránk
meredve a csendben, sárga parókában és sárga alsóban, száján tapasszal a
pislákoló fényben. Van arc nélküli csuklyás primadonna, talpig vörösben, aki a
testével énekelt áriát. Van két csókos szájú, angyali fehér parókában pózoló
szempilla-rekorder. Látunk vetkőző úriembert harakiri előtt beretvaéles késsel akrobatikázni, mögötte
meg ott volt a termék piaci típusa. Real & ideal show, találkozott kelet &
nyugat. Aztán egy lány táncol izgalmas piros ruhában és hyper-extra-plussz
holdjáróban, talán balett órán volt, míg a pasi a fotelban egy rakás szép,
divatjamúlt, old-time-ninety's cipővel agonizált egy megható francia sanzonra. Vannak ruganyos
falak, gumiajtók, egy fiú meg egy lány egyformán öltözve, feketén-fehéren,
ostromolva szerelmükkel a határokat, a falakat, egymást meg a mi szívünket.
Farkas Boglárka -Ellenfény |
A
játszi ötletekre, effektekre épített számok tömkelegéből gyémántként ragyog ki Csabai és Ladjánszki
kettőse: egyszerűségével, előadói
hitelével, erejével ez az öt perc az előadás
csúcsa. Sűrítve jelen van benne mindaz a
mélység, amiről az eddigi klipek
fecsegtek. Közvetlenül a színpad elején, egy falhoz támasztott és egy előtte fekvő
heverőn kuporog egy férfi és egy nő. A férfi a semmibe meredve reszketve himbálja
magát. A nő keserűen nézi, majd megpróbálja átölelni. A férfi
előbb bágyadtan, majd fokozódó
kétségbeeséssel tér ki a mozdulat elől,
hogy a következő pillanatban már ő nyúljon a nő felé. Egyre vadabb forgószélként kapaszkodnak egymásba, forgatják
és lökik el a másikat. Szenvedélyes birkózás kezdődik, nekifeszülések és elernyedések, felemelkedés és aláhullás -
kétségbeesett keresése a másiknak, ugyanakkor a menekülés előle. A megtorpanás pillanataiban az egymásba
mélyedő tekintetekben a
kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a kudarc, a szégyenkezés keserűsége. A
maszkok mögött az önmagát elvesztett személyiség tragikuma.
Szűcs Mónika -Ellenfény
|