Lehet, hogy egy talányos darabról többet mondhat el, ha a szöveg rejtélyeinek felidézése helyett a benne feltárulkozó helyzeteket gondoljuk tovább? Sárkány Sándor ezen az úton indult el, amikor arra a képtelen ötletre vállalkozott, hogy Mrozek Mulatságából groteszk táncszínházi előadást rendezzen. Egy absztrakt verbális bohózatból egy szótlan mozgáskomédiát. Egy játékossággal palástolt példázatból egy bumfordiságot átszellemültséggel ellenpontozó színpadi látomást.

Tokai Tibor koreográfiája a magyar néptánc alaplépéseiből indul ki, ezt ironizálja, alakítja groteszk mozdulatokká. Sárkány Sándor rendezése a Mrozek-darab legfontosabb szituációit emeli ki, ezeket bontja ki különféle etűdökben. A mozgásszínházi előadás szavak helyett képekkel beszél a hiányérzetekről, az illúzióvesztésről. Az üresség helyét kitölteni igyekvő cselekvésvágyról. A képekre komponált játék csúcspontjai is látomások.

Pusztán mozdulatokkal, gesztusokkal teremetik meg a táncosok a karaktereket. Tokai Tibor kemény tekintetű, határozott mozdulatokkal élő figurát alakít, ő az erős ember, többnyire az ő döntései lendítik tovább a történetet. Vati Tamás esetlen, igyekvő, szeretni valóan szerencsétlen figurát formál, ő az örök vesztes, a potenciális áldozat. Vislóczky Szabolcs visszahúzódó, magába mélyedő alakot játszik, akit egyértelműen az érzései irányítanak.

Kondorosi Zoltán -Ellenfény