Logo.gif (28367 bytes)
wpe38.jpg (1756 bytes)

A részletes program olvasásához kattintson ide

  2000. október 29. 20.00

Szkéné Színház
XI. Műegyetem rakpart 3.

Szkéné Színház
Pintér Béla: KÓRHÁZ, BAKONY
rendező: Pintér Béla
Szereplők:
Prof. Keser
ű Géza: Terhes Sándor
Dr. Palócz Gyula: Deák Tamás
Vass Miklós műtős: Bencze Sándor
Barbara f
őnővér: Péterfy Borbála
Yvette n
ővér: Enyedi Éva
Natália n
ővér: Nagy-Abonyi Sarolta
Margit néni: Szemerédi Virág
Angyal András: Dr. Thúróczy Szabolcs
Savanyú József: Tamási Zoltán
Látogató: Pintér Béla

 

Díszlet: Nyitrai Orsolya,
Tamás Gábor
Jelmez: Nyitrai Orsolya
Fény és hang: Tamás Gábor
Koreográfus: György Károly

 

wpe5E.jpg (15602 bytes)

 

Bolond világot látunk feszes logikával összezártan. Mintha egy tévéklipet élnének meg az összezagyvált ismeretanyagú szereplők. Gúnnyal ábrázolt társadalmat kezel nagy biztonsággal az előadás. Gazdag változatossággal nevettet. Pontosak a párbeszédek. Pontosak a jellemek. Pontos a bakugrásos cselekményvezetés. S amikor a bonyolított zűrzavar fölhabzik, merészen csend lesz a fináléban: szenvedő betegként egy széken ül Szemerédi Virág. Csöndben, tárgyilagosan, némaságában súlyosan vádolóan. Szembenéz a nézőkkel. Mintha Gogolt parafrazálná: Mit nevettek? Magatokon nevettek? A leejtett befejezés kifejezi: nem viccelődnek itt. Birtokba veszik ismereteiket, komoly művészi szándékkal közlik a megbecsült nézőkkel. Nem használt-humorkereskedők. Művészek.

M. G. P. -Népszabadság

Adva van a kórház, mindannyiunk (egyik otthona). "Small talk" megy benne, jóval életszerűbb, mint a Vészhelyzetben. Aztán megjön az elhagyottan meghalt Savanyú bácsi fia a maradék cuccért, s elviszi azt a tűzoltófejfedőt, amiről a professzor is álmodott - aki egy vigyázatlanul beadott injekcióval kicsit gyorsabban juttatta a bácsit az amúgy is elkerülhetetlenbe. Még az álom is nyomasztja, amikor vidéki csendőrkapitányként ébred újra, amint a szürke reggel átvált bakonyi betyáros történetbe...

A népi kultúra mint kiindulópont - mondhatnánk hevenyészve. De többről van itt szó. A közös archetípusok, a nagy vándormesék és jelképek felismeréséről, a kortársiasított néptánc érdemi erejéről s a napi gügyeségek stiláris állandósulásának remek arányú keveréséről.

Budai Katalin -Criticai Lapok

wpe60.jpg (13334 bytes)
wpe5F.jpg (14467 bytes)
wpe61.jpg (13600 bytes)

Fotók: Fabriciusz Anna