|
"Tegnap láttam az áldozatot. Egészen
pontosan a Szekijamából Jamasinába vezető országúton. Szekijamába tartott, s egy hölgy
lovagolt mellette. Az asszony arcát nem láttam, széles karimájú kalap árnyékolta.
Csupán ruhája színét jegyeztem meg a hölgynek: felső kimonója rózsaszínben, alsó kimonója bíborlilában játszott,
akár a hagivirág kettős szirmai. Fényes
szőrű
paripájának sörénye rövidre volt nyírva. A férfi kardot viselt, de volt nála íj
is meg nyílvesszők is. Most is magam előtt látom: ragyogó, feketére lakkozott tegez
volt vele, amelyből mintegy húsz nyílvessző meredezett
fölfelé.
Álmomban sem hittem volna, hogy azt a férfit
ilyen hamar eléri a végzete. De hát minduntalan meg kell róla bizonyosodnunk,
hogy az emberi élet olyan tünékeny, mint a harmatcsepp vagy a villám. Ó, uram, ki sem
tudom mondani, mennyire elszorul a szívem a gondolatra, hogy ott mi
történhetett..".
Részlet Akutagava novellájából |
