ALKOTÓI DÍJ 2001
A váteszköltő romantikus, népszerű alakja a
múlté. A magyar költők ma nem nagyon híres emberek.
Tandori Dezsőt mintha mégis "mindenki" ismerné.
Persze nehéz is nem észrevenni őt, hiszen annyit és annyifelé ír (mintha létezne még osztatlan magyar irodalom), hiszen jellegzetes, magányos alakja figuraként van jelen szinte mindenütt - pedig szinte soha, sehol nincs valóságosan jelen. Többnyire egy-egy pillantással is megállapítható: igen, ő az. Tandori/Nat Roid/Tradoni "evidenciás úr", a mackós, a madárlátta, a lovas versek és prózák és krimik és gombfocikönyvek szerzője, az esszéista, a fáradhatatlan tárca- és elő- és utószóíró, a világ legtermékenyebb műfordítója.
A Tandori-legenda ugyanakkor nem mellékterméke, és még csak nem is pusztán része az életműnek, hanem egynemű vele. A válságköltészet feloldásával, az emlékezetes fordulattal, az elnémulás ellentétével, a Tandori-féle radikális megoldással. A hagyományos költőszerepből kilépve, a nyelv esendőségét gyönyörűszép trükkökkel tovább nem kendőzve, Tandori magát az (ön)kifejezés egzisztenciális csődjét tette életműve tárgyává. Valaki "híjának a helyén se" a verset és prózát író, versben és prózában beszélő figurát, aki és ahogy írja és mondja minden műfajban, ami leírhatatlan és kimondhatatlan.
Mindez mégis mérhetetlenül több a tragikomikus gesztusok fura összességénél. "A tréfa ott van, hogy én ezt komolyan gondolom" - írta Tandori egyik kötetének ajánlásában. A Tandori-életmű, ez a non-stop performance, abból csinál nagy költészetet, amiből nem lehet. Aligha van az elmúlt harminc év magyar irodalmának nagyobb hatású alakja, mint Tandori Dezső. Már feltűnő és emlékezetes indulásakor évtizedekkel később bekövetkező fejleményeket előlegezett meg; követőinek, vagy legalábbis a hatása alól magukat kivonni nem tudóknak, se szeri, se száma, ráadásul nemcsak nemzedéktársaira vagy a nála fiatalabbakra, hanem - egyedülálló módon -- itt-ott még idősebb mestereire is hatott.
Jutalmazza az életmű-díj ne csak ezt a példátlan teljesítményt, hanem a példát is, amely idestova egyharmad évszázada buzdít írásra és olvasásra minden körülmények közt, mindennek ellenére.