Európai uniós tanulmányút
az ECAS és a Soros Alapítvány szervezésében

 Brüsszel, 2003. október 8-10.

 

A tanulmányút résztvevői által írt értékelések
Benedek László dr.
Guitprechtné Molnár Erzsébet

Benedek László dr.

Bevezető megjegyzések

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a Soros Alapítvány és az ECAS által szervezett tanulmányút során több meglepetés ért, azt kell mondjam, hogy előzetes várakozásaimhoz képest több ponton kellemesen csalódtam.

Enyhe szkepszissel vártam az utat. Úgy gondoltam, hogy a brüsszeli kollégák elfoglaltak lesznek, kevés idejük és energiájuk jut majd ránk, s az új, magyar jövevénynek kijáró mérsékelt és udvarias tiszteletet leszámítva valójában túl kicsi pont leszünk a brüsszeli hatalmasságok szemében. Azt vártam továbbá, hogy a nagy távolságok és a számunkra ismeretlen helyszínek miatt mindenhonnan el fogunk késni és a nyelvi nehézségek miatt nem fogunk tudni érdemi dialógust folytatni a helyiekkel.

Úgy tűnik utólag, hogy ezek a várakozások túlzottan pesszimistának bizonyultak. A tanulmányút kitűnően szervezett volt. Hála Geszti Juditnak, aki fáradtságot nem kímélve folyamatosan, már hetek óta levelezett velünk és a brüsszeli szervezőkkel – sikerült az igényeknek és előzetes kéréseknek leginkább megfelelő programot összeállítani. Az ECAS-ban kitűnő partnerre találtunk, elsősorban Cecilia Liljegren és Pavel Kelly-Tychtl személyében, akik brüsszeli jó kapcsolataik révén meg tudták szervezni a választott partnerek és intézmények meglátogatását.

Azt kell mondjam, hogy a meglátogatott partnerek szinte kivétel nélkül nagyon barátságosan és szakmailag felkészülten fogadtak bennünket. Ezalól csak a magyarországi régiók brüsszeli képviselete kivétel, akik nemhogy nem jöttek el a nyitófogadásra, de szokatlanul udvariatlanul nem is jelezték távolmaradásukat, ki sem mentették magukat. Sajnálatos módon nem öregbítették a magyarok jó hírnevét az ECAS szervezői előtt, azt is figyelembe véve, hogy a többi brüsszeli kolléga szinte kivétel nélkül rendkívül felkészült, a csatlakozó országokat kiemelt figyelemmel kísérő, igen szívélyes fogadtatásban részesített bennünket. Nemcsak az elvárható felkészültséget tapasztaltuk, hanem az előadók többsége erre az alkalomra külön készített prezentációt, amelyet nemcsak levetítve, de hand-out formájában külön is rendelkezésünkre bocsátott, címekkel, brosúrákkal, folderek-kel együtt. Nap mint nap tapasztalhattuk, hogy a csatlakozó országok belépését jelenleg a legnagyobb várakozás előzi meg és a szokásos protokolláris udvariasságon messze túlmenő figyelmet tanúsítottak irántunk. Többen szabadkoztak, hogy a bemutatott anyagok magyarul még nem állnak rendelkezésre, de elmondták, hogy májusra remélhetőleg minden EU-s anyag magyarul is hozzáférhető lesz. Az Európai Parlamentben megmutatták a leendő magyar tolmácsfülkét.

Minden előzetes szkepszis ellenére azzal az általános benyomással jöhettem haza, hogy Brüsszelben komolyan gondolják a magyar csatlakozást, s a magyar EU részvétel a mindennapok szintjén is folyamatosan jelen van. A terminológia is változott, többnyire már nem csatlakozó országokról beszélnek, hanem azt mondják: “new member states” vagyis új tagállamok.

Emellett a statisztikák és a bemutatott adatok némi szomorúságra adnak okot. 1994-ben, az EU-ba történt jelentkezésünkkor Magyarország egyértelműen az éllovasok közé tartozott Lengyelországgal együtt. Mára a helyzet megváltozott. Lengyelország minden vonalon nagyon ügyesen lobbizik Brüsszelben és megítélésem szerint a csatlakozó országok közül az egyik legerősebb pozíciót küzdötte ki magának. Ugyanakkor sok szó esett a szlovének és észtek felkészültségéről. A kis országok közül egyértelműen ezek az országok tartoznak a favoritok közé, ami az EU-s felkészültséget, a csatlakozással kapcsolatos ambíciókat illeti.

Magyarország megítélése árnyaltabb, de semmiképpen nem tartozunk az éllovasok közé. A Nemzeti Fejlesztési Terv dokumentumai és a csatlakozási tárgyalásokon nyújtott teljesítmény alapján általában a középmezőnybe sorolnak bennünket. Csak remélni lehet, hogy Magyarország végül is élni fog azzal a kivételes lehetőséggel, amit az EU megkülönböztetett figyelme és pozitív beállítottsága napjainkban nyújt, s teljesítményünkkel fogunk elismerést kivívni magunknak. Ehhez azonban az EU által nyújtott lehetőségek jóval árnyaltabb és szakszerű bemutatására, valódi pozitív hozzáállásra van szükség, amely nem örökké a negatívumokat, a várható veszteségeket vételezi előre, hanem a kínálkozó esélyeket ragadja meg.

Tapasztalatok, élmények

Ehelyt nem kívánok valamennyi helyszínről beszámolni, amelyet meglátogattunk, azokat emelem ki, amelyek számomra jelentősek, érdekesek voltak.

A Regionális Politika Főigazgatóságon (DG Regional Policy) igen érdekes prezentációkat hallottunk Wolfgang Petzold-tól és Jolanta Swiatkowska-tól, melyek áttekintést adtak az EU regionális politikájáról, a Strukturális Alapokról, a magyar NFT Regionális Operatív Program esélyeiről. Ezen a Főigazgatóságon számos magyar nyelvű brosúra és munkaanyag állt rendelkezésre.

Különlegesen érdekesnek és izgalmasnak éreztem a látogatást az Európai Szegénység Elleni Hálózat (European Anti-Poverty Network) irodájában, ahol Patrizia Brandellero fogadott bennünket igen szivélyesen. E Hálózatnak, mely a “Hálózatok hálózata” a Szociális Szakmai Szövetség révén magyar partnere is van, az antidiszkriminációs és szegénység elleni küzdelem egyik fontos lobbi-szervezete Brüsszelben.

Nagyon érdekesnek találtam a FOYER – A bevándorlók szociális integrációjával foglalkozó szervezeténél folytatott látogatásunkat, ahol Mohamed Ali igazgató úr tartott mindannyiunk számára igen élvezetes, történelmi hátteret is felvillantó előadást a belga bevándorlási politika állomásairól, alakulásáról és a bevándorlóknak nyújtott változatos, jogi, szociális, képzési programjaikról, lehetőségeikről.

A Mezőgazdaság Főigazgatóságon (DG Agriculture) Jean-Michel Courades tartott igen hasznos beszámolót a Leader Programról illetve a Leader+ Programról, amely szemléletváltást hoz a vidékfejlesztésben. A Leader egyfajta komplex, integrált, helyi partnerségen alapuló, területi elven működő modellprogram, amely Magyarország számára is elérhető.

Az Európai Parlament (European Parliament) meglátogatása nagy élményt jelentett, ahol Hercegfalvi Judit mutatta be nekünk a Parlament működését, és megtekinthettük a plenáris ülések tanácskozótermét, bepillantást nyerhettünk a Parlament működésmódjába (bár ülés éppen nem volt).

A Nevelés és Kultúra Főigazgatóságon (DG Education and Culture) Ilias Sotrichos ismertette velünk a civil szervezetek számára szervezett programjaikat és ajánlott néhány jelenleg is nyitott pályázati lehetőséget, amelyen az “új tagállamok-ból” is várnak pályázókat. A javasolt két pályázat elérhetősége a következő:

http://europa.eu.int/comm/dgs/education_culture/ong/index_en.html

Végezetül nagy élményt jelentett a Lengyel NGO Iroda (Polish NGO Office) meglátogatása, ahol Pawel Krzeczunowicz mutatta be, hogy a lengyel NGO-k milyen messzire jutottak a szervezettségben, lobbizásban, szakértelemben.

Úgy gondolom, hogy ezek a lehetőségek előttünk, magyarok előtt is nyitva állnak. Élnünk kellene velük.


Guitprechtné Molnár Erzsébet
Gondolatok a brüsszeli tanulmányútról

Köszönöm a lehetőséget, hogy a részt vehettem ezen a tanulmányúton. Ez a köszönetet nem egy formális udvariassági körnek szánom.

El kell mondanom, hogy elég szkeptikus voltam az indulás előtt. Ennek több oka is volt. Ha konkrétan szeretném megnevezni őket, akkor talán a következőket fogalmazhatnám meg.

  1. A nyelvtudás hiánya egy ilyen külföldi utazásnál nagyon nagy hátrányt jelent annak aki nem érti a nyelvet. Kiszolgáltatottnak és elesettnek érzi magát.
  2. Nagyon- nagyon zsúfolt napjaim vannak egy PHARE program zárásának és elszámolásának feladataival, és terhével, ezért volt olyan érzésem, hogy inkább itthon kellene maradnom és pótolnom a lemaradásomat.
  3. Nem hittem, hogy a három napban olyan betekintést nyerhetünk az EU-ba, amely értékelhetően hasznos lehet.

Szerencsére nem maradtam itthon, most nagyon sajnálnám.

Leírom röviden, hogy miért. Nem éreztem magam kiszolgáltatottnak, ez köszönhető a kedves tolmácsoló útitársaknak.

Nagyon jó volt a szervezés, és nagyon jók voltak az előadások. Sok hasznos információt és ismeretek kaptunk, amelyek helyre tettek dolgokat, vagy más szemüvegen keresztül engedték láttatni magukat. Számomra mégsem ez jelentette az igazán értékeset, hanem azok az üzenetek, amelyeket megfogalmaztam magamnak a hallottak alapján. Néhányat leírok belőlük, hátha érdekel benneteket:

  • A civil szféra jelenléte, és a civil szféra fejlesztése az EU rendszerében közel sem a fontos kérdések körébe tartozik, de az EU és az állampolgárok közötti szakadék csökkentése miatt a civilek véleménye, javaslatainak jelentősége fokozatosan növekszik.
  • Ma Magyarországon a civil szervezetek nagy része nincs felkészülve a csatlakozásra sem szellemileg, sem szervezetileg, sem pénzügyileg. Akinek lehetősége van rá minden segítséget meg kell adni a felkészüléshez. Mik lehetnek ezek?
    • A civil szervezeteken belüli kapacitásépítés ( meg kell tartani a jelenlegi foglalkoztatotti kört, lehetőség szerint újakat kell felvenni, - igaz de miből?)
    • Minden nagyobb szervezetnél, kell olyan embernek lenni, aki naprakészen van az EU-ból. Ha ez nem lehetséges, akkor szervezni kellene az ágazati vagy területi információs rendszert A CIPP-en belül ennek kiemelt prioritásnak kell lenni! ( Egy példa: novemberben lesz egy vidékfejlesztési konferencia (Salzburgban), a konferencián megfogalmazásra kerülnek azok az irányok, amelyek hatással lesznek a 2006 utáni vidékfejlesztési irányokra. Nekünk ezt minél előbb meg kell ismerni. Vajon ott lesz ezen Magyarországról a minisztériumon kívül még valaki???)
    • Erősíteni kell a partnerségi kapcsolatokat. A magyarországi civil szervezetek 90 %-a nem lesz képes az uniós pénzeket megszerezni, csak ha partnerségben dolgoznak. Az eddigi látszat partnerségeket fel kell váltani a tényleges együttműködéseknek, amelyen belül kiemelten fontos a szektorok közötti együttműködés. Ezt tanulnunk kell, ma ez csak nagyon ritkán működik.
    • Meg kell teremteni a biztos pénzügyi alapokat. Ez természetesen csak külső segítséggel lehetséges. Most első feladatomnak tekintem, hogy megnézzem, hogy a Civil Alap hogyan fog működni, lehet-e még a működését befolyásolni?
  • A mindenkori magyar kormányzati politika - civil politika- határozza meg képességünket és a jövőnket ezért hatással kell lennünk annak alakulására. Ha Magyarországon a civil élet a "helyén" lesz, akkor mi is megtaláljuk a helyünket az EU gépezetében.
  • Úgy kell dolgoznunk a helyi szinteken, hogy megőrizzük egyediségünket, másságunkat az elért eredményeinket, vigyázva az értékeinkre, hogy ez a nagy "eus" gépezet fel ne daráljon bennünk, és ne váljunk a adminisztráció rabjává.

Ezek nem olyan megállapítások , amellyel feltaláltam a spanyolviaszt, de olyanok, amelyeket megerősített ez a látogatás. Ezért fontosnak tartom. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy elutazhattam veletek! A Soros Alapítvány munkatársai egy nagyon jó csapat, remélem még alkalmatok lesz sokáig együtt dolgozni, és mi tarthatjuk veletek a kapcsolatot.

Sok szeretettel üdvözlök mindenkit.

Guitprechtné Molnár Erzsébet